2019.08.23-26.

Ezen az úton családokat és gyülekezeteket látogattunk meg. Busszal mentünk, körülbelül 9 órát mentünk úttalan utakon. Megláthattam az Amazóniai Transútvonalat, ami átvág a dzsungelen egészen Peruig. 

Az útak több helyen járhatatlanok, mert elmosta az esős évszakban az eső, most állítják helyre a következő esős évszakik. Volt, hogy a busz állt 20 percet, hogy úgy elrendezzék az utat, hogy rá merjen menni. 

A PAZ szolgálat nagyon sok rétű. Mint írtam nagyon sok segítséget adnak orvosi ellátásba, egészséges életmód kialakításában, a fertőzésekről való felvilágosításban az itt élőknek. Ez mellett folyamatosan bátorítják és segítik a tanulását a gyerekeknek, segítik eszközökkel az iskolákat, tanárokat szerte az országban. Az itt élő emberek gondolkodását segítik a helyes irányba. Nem csak az a fontos, hogy halljanak az emberek Jézus Krisztusról és döntsenek, hogy benne bízva fognak élni, hanem az is, hogy tanítva legyenek, hogy hogyan. A gyülekezet házicsoportokból épül fel. A házi csoportokat ők sejteknek nevezik. Sejtcsoportok. Cellgroup a nevük. Egy kis csoport max 10-12 főből áll. A kis csoportoknak van csoport vezetőjük. A csoportok minden héten találkoznak és átbeszélik a vasárnapi igehirdetést. A vezető nagy vonalakban elismétli a tanítás fontos elemeit, majd kérdéseket tesz fel azzal kapcsolatban. Mindenki tehet fel kérdéseket, ha valaki valamit nem értett, akkor itt elmondhatja. Aztán mindenki elmondja, hogyha valami öröme történt a héten, vagy ha valami nehézsége van, akkor együtt imádkoznak érte. Az alkalmak mindig kávézással, sütivel végződnek, amit mindig másik csoport tag készít, vagy hoz. Általában szerdai vagy csütörtöki nap.  Van olyan sejtcsoport, akik ezen a napon mindig közösen vacsoráznak. Vagy összeadnak pénzt és valaki megfőzi, vagy megbeszélik és mindenki hoz valamit a vacsorához. Több ilyen kis csoport alkalmon vettem részt és nagyon élő és valós kis közösségek. A csoport tagjai ide hozzák el barátaik, munkatársaik először és nem a gyülekezetbe. Ide tartozzanak először és aztán majd a nagy közösséghez. A csoport a baráti körük is egybe sokszor. A csoport vezetője feladata, hogy törődjön a csoport tagjaival, látogassa meg ha beteg, álljon mellette a nehéz helyzeteiben. A csoport vezetőknek minden héten van a gyülekezetbe keddenként vezető képzés. Ez nyilvános, bárki mehet, de igazából a csoportok vezetőinek és a szolgálatok vezetőinek a képzési helye.  A pásztor tanítja a vezetőket, hogy hogyan kezeljenek helyzeteket, hogyan tanítsák a csoportuk tagjait. Csoport vezetők nők is lehetnek és férfiak is. A lényeg, hogy érett, már több éve Istent követő ember legyen, és vállalja, hogy jár a vezető képzésre és felelősséget vállal a csoportért. Minden kedden megkapják az elmúlt vasárnapi igehírdetés főbb pontjait egy lapon, amit akkor osztanak ki, hogy tudják a kis csoportba átbeszélni. A Santarembe lévő PAZ gyülekezetbe járók száma 4-5 000 fő. Ez körülbelül 400 kiscsoportot jelent. És akkor még vannak a többi szolgálat. Amikor Vikivel bementünk a vezető képzésre, elhűltem a tömeg láttán. Szerintem több, mint 500 lelkes embert láttam.  

Készítettem pár kis csoportról képet. 

Az tapasztaltam, hogy a kis csoportok általában azonos társadalmi helyzetű emberek. Voltam a mély szegénységben élőknél is, a középrétegnél is és a felső rétegnél is cellgroup-on. Érdekes volt a nagy társadalmi különbségeket látni, az otthonaik, az életkörülményeik.  De a gyülekezetbe ott mindenki ott van, és ott ül egymás mellett, a legszegényebb a gazdagabbakkal. Nincs semmi különbség, vagy külön hely. Sorba ül mindenki, ki hogy érkezik. Egyforma szeretettel köszöntik egymás. 

Akik a legszegényebbek. Tisztaság van, rend van, de minden nagyon egyszerű. 

A  vállalkozók a boltjaikban 10 % kedvezményt adnak, ha a gyülekezetbe járó megy be. Van patikus, kozmetikus, meg zöldségárus, akiket Viki ismert. Senki nem kötelezi őket, ezt önként teszik, szeretetből. 

A középréteg jelentősen jobb módban él. Ide azok tudnak felemelkedni, akik tanulnak, szakmát szereznek, sokan tanulnak még tovább, technikusnak, vagy főiskolára mennek. Nekik állandó munkahelyük lesz, ami biztosít egy megélhetési szintet. 

Én úgy láttam, hogy a vállalkozók és a köztisztviselők élnek a társadalom felső szintjén. 

Náluk mindig bejárónő takarít, rendezi az udvart és a virágokat. Szépen bánnak a szolgáikkal, kedvesen beszélnek velük. Általában ők a szegény rétegből kerülnek ki, nincs iskolájuk, sok írni-olvasni sem tud.  Hálásak, ha valahol alkalmazzák őket, mert ez az egész családjának folyamatos, biztos megélhetést jelent. 

2019.08.27.

Amikor készülődtem Brazíliába, akkor a barátnőm Judit mondta nekem: vigyázz magadra Heni, mert ott olcsó az emberélet. 

Eleinte nem értettem, miért. Hiszen olyan szeretettel vannak, olyan törődő és kedves emberek. Aztán kinyílt a szemem úgy 10. nap végére. Bementünk Vikivel a belvárosba, szemüvegét akarta megcsináltatni és ahogy befordulunk, látom az úton áll két férfi feltartott kézzel és egy másik pedig a fejéhez nyomja egy pisztoly csövét, egy másik meg tartja rájuk pár méterről. Mint a filmekben, csak ez pont tőlem 3 m-re.  Viki mondja, na itt nem vagyunk túl jó helyen és próbáltunk elhúzódni a kocsival valami fal mellé. Kérdezem Vikitől, mond itt bárkinek lehet fegyvere? Mire persze, itt bárki tarthat otthon pisztolyt, gépfegyvert. Ezért légy óvatos kinek mit mondasz. Mert az emberek többsége normális, de vannak itt is idegbeteg, arrogáns emberek, és véletlen rálépsz a lábára és ezért  mérgébe előfordulhat hogy belelő a lábadba. Aha gondoltam. Idegbeteg emberekkel már találkoztam,  van egy kis fogalmam mire képesek, persze biztos itt is vannak, és …. Ez volt az első elgondolkoztató.

Aztán amikor a folyón keltünk át a viharban a kis csónakkal és senki nem mondta, hogy vedd fel a mentőmellényt. Adtak, és ha felveszed oké, ha nem és felborul a csónak és vízbe fulladsz, így jártál.  Következő élmény,  fürdünk a folyóba és a halász mutatja, hogy egy piranha nevű ragadozó halat fogott ki mellőlünk, ami arról híres, hogy amit megfog a fogaival, azt nem engedi el. Odamentem a halászhoz és megmutatta a hal fogait, kifeszítette a száját. Akkor két napig nem fürödtem a folyóba, mert nem akartam, hogy megharapjon, vagy szétszedjenek, mert ezek csapatokban élnek.. Aztán Viki mondta, hogy mikre figyeljek és hova ne menjek a folyóparton. De azért ez sem életbiztosítás. Aztán ott az őserdő, tele vadállatokkal, és mennek benne. Készen arra, hogy ha kell szembe szálljon ami jön azzal. Rebeca mesélte, hogy már ő is ölt meg kígyót, bejött a házba, ahol voltak. Úgy hogy eldöntöttem, én is fogok venni egy "macsetát" magamnak a következő őserdei missziós útra, és ott lesz a hátizsákomba. Ha minden igaz augusztus 30-án indulunk a következőre, addigra be szeretném szerezni a piacon. 

Másik alkalommal voltunk egy testvérnél látogatóba, egy hétvégi ház, és egy nagyon szép ház mellett van. A ház kerítésén felül hurkolt drót van, mint nálunk a börtönöknél. Kérdezem tőle, abba áram van. Mire igen és nagyon erős. Az itteni fákon éltek majmok és úgy megrázta az egyiket, hogy látta amikor élettelenül leesett. A drótot el tudom érni a kezemmel. Azóta sok háznál megfigyeltem. Egyszerűen tetszése szerinti áramot vezethet a kerítésébe, aki fél a tolvajoktól.

Aztán az egyik kis sejt csoportnál  ahol az alkalmon mi is részt vettünk, egy 17 éves fiú arról beszélt, hogy meghalt a testvére az őserdőbe vadászat közben. 12 éves korától ő volt a felelős a testvérével, hogy a családot ellássák hallal és hússal. Anyukája neveli őket testvéreivel. Vagyis halásztak és vadásztak minden délután, amikor az iskolából hazajöttek, egész sötétedésig. Nem mondta el hogy halt meg a testvére, csak arról beszélt, hogy mennyire fáj és nagyon vádolta magát, hogy nem tudta megmenteni és csak egyedül Istennél tudott békességet találni és vele tud tovább élni a mindennapokban. Néztem a gyereket és arra gondoltam, Istenem, ennek a fiúnak az élete és otthon egy 17 éves gimnazista élete között mekkora különbség van. Ez a fiú soha nem volt gyerek. És nagyon fájt a szívem érte. És másnap odajött a gyülekezetbe és mondta, hogy annyira boldog, hogy lát minket és hogy ő hozott döntést és hogy ő odaadta életét Istennek és azért tanul, hogy majd felnőttként teljes életével Istent szolgálhassa ott, ahova Isten hívja. És olyan fény ragyogott a szemébe, hogy azt éreztem, ennek a fiúnak Isten adni fog egy áldott életet, fel fogja emelni. 

Brazíliába miért olcsó az emberélet? Mert nem vigyáznak rá! Nálunk  otthon Európába mindenhol ki van téve a veszély jelzés, a mély víz jelzés, a szakadék, bármi. Itt semmi.  Valamint köteleznek dolgokra, vannak dolgok amit be kell tartani a biztonságod és mások biztonsága miatt. Itt nem. Mindenki vigyázzon magára. Vannak szabályok, előírások, de senki nem büntet, ha nem tartod be. Sokan meghalnak motoron, mert bukósisak nélkül mennek. Az oktatáskor elmondják, hogy kell a biztonságodért, de aztán ha nem tartod fontosnak, azért te vagy a felelős. És sok embernek nincs felelősségtudata, vagy még nem alakult ki.  És ők meghalnak. Vagy más volt felelőtlen, és ő az áldozat.  Az emberek tudják, ebben a világban ők nem fontosak szinte senkinek, és végtelen hála és öröm van bennük, hogy Istennek fontosak, hogy törődik velük és terve van velük. 

ITAITUBA

Utunk végső célja egy csodás kisváros volt mélyen elrejtve az őserdők között. A Tajpajos folyó partján van ez is, fent nem sokkal ahol ered. Egy körülbelül 100.000 fős város. Az aranymosók városa.

Mai napig jönnek ide a kalandorok az egész világról. Brazíliába vízum mentesen lehet bejutni. Őserdőbe földet venni könnyű, egy hektárt körülbelül 180-200.000 Ft-ért meg lehet venni. És aztán azt csinálsz vele amit akarsz. Kitermeled a fákat, eladod. Aztán a bozótost is kiírtod és termőföldé felszántod és ültetsz bele cukornádat, vagy rizst, vagy gyapotot. Az itteni éghajlat a kávénak nem kedvez, a kávé ültetvények lent vannak több ezer km-re délen. A földedbe lévő ásványi anyag is a tulajdonosáé. Ha ott bányát nyitsz, mert van valami értékes a mélyén, akkor bányatulajdonos vagy. És ez vonzza ide az embereket. Itaituba környékén lévő területek, hegyek, dombok mélyén arany van. Amikor elég mélyen leásnak, akkor látszik, hogy a földbe itt-ott megcsillan az aranypor. Ennek a szemcséi kicsit nagyobbak, mint a homok, a föld és a kiásott földet vízzel elkeverik és aztán egy nagyon finom szitán leszűrik és az arany por, szemcse marad fenn. Innen a neve, hogy aranymosás. Erről híres a város évszázadok óta.   A város szimbóluma egy aranyat mosó ember. 

 Az arany beáramlása a városban látszik az egész településen. Sokkal rendezettebb, és fejlettebb, mint ahol eddig valahol voltam Brazíliába.

Azonban az aranymosás egy életveszélyes vállalkozás. 5-6 fő kell minimum egy aranymosó bányához. Mert sok a feladat. Rengeteg földet kell megmozgatni, felhozni, vízzel keverni és hogy mennyi az arany, azt csak az látja, aki a szitánál van. Aztán a kitermelt aranyport beviszik a városba és kg-ra átveszi az állam. Körülbelül az arany világpiaci árának felét kapják a nyers aranyporért. Ha elterjed, hogy valaki jó helyet talált és ott sok arany van és  sokat termel ki, akkor egy idő után azért kell embereket fogadnia, hogy ne rabolják ki éjjel. Az arany  miatt sok a gyilkosság. Az aranymosó élet kemény, sok fizikai munka, minden kényelem nélkül él, távol a családjától, kiszolgáltatva sok helyzetnek a vadonban. De ez nem riasztja el az embereket. Mert ha pár kg aranyat már össze tud mosni, akkor el tud indítani otthon a falujába egy kis boltot, tud venni egy kis hajót, és ezért nem kell dolgozni évtizedeket, hanem 1-2 év alatt összehozza. De ez mindig csak ami idehozza. Nagyon sokan aztán nem tudják abbahagyni, mert elkapja őket az aranyláz. És aztán valaki megelégeli, hogy mennyi aranyat akar ez itt kitermelni magának, adjon helyet másnak is és lelövik.  Mint egy kutyát.  És soha nincs meg a tettes. Egy lánnyal beszélgettünk  itt a gyülekezetbe, akinek a vőlegényét  ölték meg, mert ő is aranymosó volt. Akkor még nem ismerte Istent és ők is akartak könnyen  pénzt az élet kezdéséhez. A vőlegénye még élt a fejlövés után pár órát és tudott kommunikálni, de nem árulta el a gyilkosát. Mert tudta, hogy itt él a vérbosszú törvénye. És nem akarta hogy a családja megölje aki őt fejbelőte. Mert akkor ez elindít egy láncolatot. A lány azért mesélte el az életét, mert beszélgettünk vele hogyan ismerte meg Isten szeretetét és hogyan került a gyülekezetbe. És mondta, hogy amikor a vőlegénye meghalt, teljesen összeomlott. És egy barátnője hívta el egy kiscsoportba, ahol olyan szeretettel vették körül, hogy csak sírni tudott és szerették és támogatták és mellette álltak a gyász és fájdalom éveiben és segítettek újra talpra állni. A lány azóta az itteni gyülekezet nagyon fontos tagja lett. Vikit és engem is ők láttak vendégül. 

LOVE KONFERENCIA

Ezen a hétvégén rendezte meg a PAZ a régióban lévő gyülekezetekbe járó fiataloknak a Love Konferenciát, itt Itaitubába. Megkértek rá Vikivel, hogy menjünk el. Soha életemben nem voltam díszvendég egy kétnapos konferencián és olyan, hogy engem az első sorba papírral lefoglalt hely várjon és ott üljek a pásztorok mellett.  Nagy meglepetés volt. De ha a PAZ vezetése fontosnak látta, hogy mi ott legyünk és ezzel segítjük a rendezvényt, ott voltunk. Vikivel megbeszéltük, hogy így 50 felett mind a ketten egy ifjúsági szerelemről, házasságról, kapcsolatokról szóló konferencián szerintünk  érdekesek vagyunk, de gondoltuk a dolgunk imádkozni a beszélőkért, a fiatalokért és imádkoztunk, ott álltunk lélekben felemelt kézzel. Főleg, hogy csak 5 szót tudok portugál nyelven, azaz semmit nem értek. De Viki drága volt, végig mindent fordított nekem. Ezt azóta teszi, mióta itt vagyok, pedig biztos nem könnyű neki, és elég fárasztó lehet. 

A második nap, az utolsó alkalom után derült ki számomra, hogy miért is vagyunk mi még ott. A vezető pásztor bemutatott minket, felhívtak a színpadra, mint olyan Istent szolgáló embereket, misszionáriusokat, akik fiatalon oda adták az életük Istennek. Példának állított minket a sok fiatal elé. És akkor olyan történt, mint pár éve, amikor Szicilába voltunk, a gyülekezet felállt és mindenki felemelte a kezét és hálát adtak az életünkért, imádkoztak értünk és megáldottak minket. Csak álltam és folytak a könnyeim, soha nem gondoltam, hogy az én szerető mennyi Atyám engem így meg fog tisztelni és felemelni, pedig én semmi nagy dolgot nem tettem életemben, csak azt igyekeztem tenni, amit éreztem, hogy Isten rám bízott.  

Az itteni gyülekezet pásztora és felesége

Elegánsba. :)

A konferenciát igyekeztem végig jegyzetelni, Viki is segített benne, hogy ha otthon esetleg valami hasonlót lehetne tartani fiataloknak, akkor meglegyenek a jegyzeteimen az elhangzottak. 

A konferencia témája nagyon fontos és időszerű volt. Ez a  város és a környező városok  gyülekezeteinek  tagjai első generációs keresztyének. Nem keresztyén, Isten félő családban nőtek fel. Nincsenek mély alapjaik. A világból érkeztek és nincs kialakulva a helyes  értékrendjük. Olyan világból érkeztek, ahol a pillanat a fontos. A ma. Nagyon sok a lány anya gyerekekkel. Összetört emberek. Sok az egyedülálló fiatal. Elváltak.  Csalódtak az életben. És sok a tini is. Akik keresnek, azt gondolják az élet értelme a pártalálás egyedül. Meg a pénz.  Az első napon nagyon érdekes szimbólumot használtak. Egy kutyus volt a példa, aki elhagyta a gazdáját, mert talált egy csontot az utcán és a gazdája el akarta kérni tőle. És világgá ment. És a többi utca kutya mondta neki, hogy-hogy elhagytad a gazdád, a biztonságot, a gondoskodásod, mert egy csontot, amit te találtál el akarta kérni? Ér neked annyit az a csont, ez ér annyit, hogy mindent eldobtál? És a kiskutya gondolkodott, igazuk van,  hazament és letette a csontot a gazda lábához és akkor a gazda megsimogatta és mondta, ez a koszos, hitvány csont helyett nézd én egy ilyen szép nagy csontot vettem neked és ezt akartam odaadni neked, ezért hívtalak. És a szimbólum a kis csont és a szép nagy csont nagyon szemléletes volt. Az ember ilyen, kikapar magának valamit és annyira ragaszkodik ahhoz, hogy feladja a helyes utat, az elveit, mindent amit Isten már megtanított neki. Mert az az ő csontja, döntése, élete és nem látja, hogy mi mindent veszít el ezen az úton. És nem várja meg, az igazit, azt amit Isten készített el számára. Találsz egy lányt, fiút, és nem számít mit mondanak a szüleid, a pásztorod, neked ez a  kapcsolat kell és ára van, mert elveszíted vele az éveid, a fiatalságod. Sok-sok fájdalmat szerzel magadnak és szüleidnek. De ha megtanulsz várni, kivárni az igazit, ami örömmel tölti el a családod, a gyülekezeted és mindenki örömmel mond áldást rátok, akkor lesz egy boldog és örömmel teli életed. 

A következő napon pedig a párkapcsolat alapjait vették át. Mi az aminek meg kell lennie ahhoz, hogy kész legyél egy igazi párkapcsolatra. Melyek azok a pontok, amelyeket ha egy pártkereső ember betart, akkor nem fogja kis csontokra elpazarolni az életét. És megőrzi magát a csalódásoktól. Nagyon jó pontok voltak. 

Az utolsó alkalmon pedig arról beszéltek, hogy miért őrizd magad és ne oszd szét a szíved és tested. Őrizd magad az igazira, arra akit Isten ad neked. És hívtak mindenkit, aki egyedül álló fiatal volt, hogy hozzon döntést, hogy megőrzi tisztán a mai naptól szívét és testét az egyetlenre, aki majd az ő felesége vagy férje lesz. Nagyon -nagyon sok fiatal jött előre és tett fogadalmat. Annyira jó volt ott lenni. Annyira fontos volt ez. Segítség a sok útkereső, pártkereső, társat kereső fiatalnak. Alapok az élethez, a tiszta élethez, a tiszta szerelemhez. Elköteleződés az Isten útjára. 

HAZAÚT

Hazafele hajóval jöttünk a folyón. Érdekes volt végig buszozni az őserdőt, de nagyon örültem, hogy úgy döntöttek hajóval megyünk haza. Az utak amiken jöttünk olyanok voltak, hogy néztem az ablakból, hogy csak pár centi választott el, hogy lecsússzon a busz a salakos útról a mélybe. És akkor még nem beszéltem a hidakról. Mert senki nem épít itt nagy hidakat. Nem mondom, hogy nincs, de ritka. A széles folyókon komppal mennek át, a kis folyókon fahíd van. Érezni lehetett ahogy a híd meghajolt a busz súlya alatt. Ezeken ment a busz. 

Örültem nagyon a hajónak. 

A hajó elment egy híres hely mellett. Fordlandia. 

Henry Ford építette az 1920-as években. Mivel az autógyártáshoz sok gumi kell, és akkor a gumit, a kaucsukot még a kaucsukfák adták. A kaucsuk a fa nedve. Ha ezeket a fákat késsel meghasítod, folyik belőle egy ragacsos anyag, a kaucsuk. Ami a levegőn gumiszerű, rugalmas anyaggá dermed. Ez volt a kocsik gumi kerekeinek az alapanyaga.  Ford amerikai autógyáros, egy milliomos ember volt és  elgondolta, hogy itt az Amazonas szívében kaucsukfa ültetvényeket hoz létre és egy várost épít, ahol előállítják a gumit olcsón. Ford új Detroit akart építeni ide a Tapajos folyó partjára, teljes autógyárat. A város építése elkezdődött, de nagyon lassan haladt. Egyetlen közlekedési lehetőség a folyó volt. Ford építtetett amerikai stílusú kertvárosi házakat az amerikai  munkásoknak, fűrészüzemet, generátorokat telepített, kórházat épített, boltokat, golf pályát létesített. Irtotta az erdőt, égette ki az aljnövényzetet és telepítette a gumifákat. Tízezer négyzetkilométert vett birtokba Ford. De jöttek a gondok. A sárgaláz, a malária. Nagyon sok munkása meghalt. Aztán az amerikai házak nem megfelelők erre az éghajlatra, tele lettek élősködökkel. A kaucsukfa ültetvényekhez sem értett és azok elgombásodtak, nagy részük kipusztult.

És jött a kegyelemdöfés, az angolok ellopták a kaucsukfa titkát és saját trópusi gyarmataikon elültették és olyan ültetvényeket hoztak létre jobb feltételek között, mind Ford ültetvénye volt, de sokkal több és jobb kaucsukot tudtak a piacra adni olcsóbban. 20 év küzdelem után feladta és Amazónia másik részén próbált Ford új ültetvényt és várost létesíteni. Itt pedig itt maradt a város üresen, lakatlanul, szellemvárosként évtizedekre.  Az indiánoknak nem kellettek az amerikai házak. Aztán 1945-ben felfedezték a kőolajból készíthető szintetikus gumit, ami teljesen kiszorította a kaucsukot, a természetes gumit a piacról. Ma minden autó kerekén szintetikus gumi van. Ez miatt teljesen elértéktelenedett a kaucsukfa ültetvény és senkinek nem kellett. Később  Ford unokája, mert már ő vezette a Ford vállalatot, visszaadta a várost és a földeket, ültetvényeket Brazíliának. Ma is megcsapolják még az őslakosok a kaucsukfákat és készítenek belőle dobot, labdát és eszközöket. Érdekes volt megfogni és tapogatni, azért a kaucsuk más, mint a szintetikus gumi. Én is tudtam venni egy kis kaucsuk dobot, amit az indiánok készítenek. 

A város most az utóbbi 10 évben életre kelt. Szójafeldolgozás és termelés folyik. Új neve: Averio. A lakatlan házakba más városokból költöztek ide és ma közel 3000 ember él benne. A hajóról készült képen,  amit csináltam,  azonban még jól látszik a fűrészüzem oldalán a régi név: Fordlandia.