Brazília

Brazília

Brazília-hatodik rész

2019. augusztus 29. - Balázsné Nelhübel Henriette

2019.08.28.

Viki és egy másik kedves misszionárius lány, Crist, megszervezték, hogy csinálunk egy igazi "csajos napot", elmegyünk hárman egy szép helyre a folyóparton és ott fogunk ebédelni és nagyon jól fogjuk érezni magunk. Tényleg úgy lett, annyit nevettünk és poénkodtunk együtt, mint már régen nem. A brazil Casa de Saulo folyóparti vendéglő önmagában is egy gyönyörű, festői helyen van és maga az étterem és a hozzá tartozó kiszolgáló, kényelmi dolgok nagyon hangulatosak, fantázia dúsak. Az ételek is különlegesek és finomak voltak. Nagyon élveztem és nagyon örültem a barátnőimnek, hogy ennyire nagy szeretettel vesznek körül. 

dsc01472_3.JPGdsc01456_2.JPGdsc01453_2.JPGdsc01482_2.JPGdsc01468_2.JPGdsc01477_2.JPGdsc01478_2.JPGdsc01487_2.JPGdsc01495_2.JPG

Crist brazil lány, építészmérnök.  Dolgozik mérnökként, de mellette itt szolgál a PAZ-nál önkétesként, misszionáriusként. Sokat dolgoznak Vikivel együtt.  Nagyon örülök, hogy ismerhetem őt. Köszönöm nekik ezt a csodás napot!

 A VALÓSÁG AZ ERDŐTŰZRŐL 

Hazafele beszélgettünk az országról. Brazília hatalmas. Nagyobb, mint az egész Európa az összes országát beleszámítva. Beszéltünk az  egyre növekvő lakosságról, és arról, hogy itt az Amazonas vidékén mekkora a szegénység. Délen, San Paulo környékén sokkal jobb az életminőség, mint itt, mert kedvezőbb az éghajlat. De itt fent az egyenlítő környékén, a harmadik világ szintje van. A szegény lakosság fő eledele még mindig a kiásott manióka gyökér ledarálva. És hogy ahhoz, hogy élni tudjanak kell hely, hogy ültessenek rizst, babot, és kukoricát, amivel az állataik etetik. És ezért az őserdőből évről évre vágnak ki egy-egy darabot, ami aztán termőföld lesz. A fákat kivágják, az aljnövényzetet elégetik és aztán felszántják és bevetik. Mert ha nem, éheznek. Olvastuk a neten,  hogy a világ hogy támadja az országot, hogy ezt teszik.  Európa elpusztította saját erdőit, mindenhol szántóföld van, termelnek, de az itteni emberektől meg elvárják, hogy ne nyúljanak az erdőkhöz, ne termeljenek, éljenek ebbe a nyomorba, éhezésbe.  És elmondták, hogy nem igaz, hogy az állatok ott égnek a tűzbe, ezek a világhálón fantázia képek. Mert a talaj égetés előtt minden fát kivágnak és minden állat elmenekül már a fák vágásakor a zajtól. A másik ami még probléma, és a világ nem érti, hogy valójában nagyon kevés helyen van égetés az erdőírtás miatt. Egyszerűen augusztusba az őserdőbe már a művelésbe vont földeket másképp nem tudják fertőtleníteni, csak tarló égetéssel. Két hétig égnek mindenhol a tarlók és aztán művelik meg szeptemberben és októberben vetnek.  Itt nincs tél, nem fagynak el a kártevők. Nem tudnak mást tenni. Ha nem égetik fel a tarlót, akkor a kártevők tönkreteszik a termést. Persze ez nagy füsttel jár két hétig, tegnap mi sem láttuk a napot tisztán a füsttől. A brazil nép nem érti, hogy ezt a világ hogyan nem érti. Nekik is élni kell. Most értettem meg, hogy miért mondta a brazil elnök amikor támadták, hogy a pénzt, amit Európa akar adni a tűz eloltására, az nem kell, mert itt egy tudatos égetés van, nem erdőtűz, illetve néha az is, de az nem gyakoribb, mint máshol a világon  és hogy a pénzt fordítsák arra, hogy az ottani termőföldeken fákat ültetnek és a termőföldek helyén legyenek náluk erdők.  Ne itt akarjanak döntéseket hozni, hanem a saját hazájukban. 

Amikor mentünk autóval, láttam egy-két már leégettet tarlót. 

dsc01553_2.JPG

dsc01715_3.JPG

Nehéz ez az egész. A világ globális felmelegedése miatt az lenne a legjobb, ha semmi füst nem menne több a levegőbe. És minél kevesebb fa pusztulna el. De itt vagyok és látom az életük. Nem papírgyár alapanyagához, papírgyártás miatt vágják ki a fákat, meg nem vaskohóik ontják a füstöt, hanem a minden napi kenyér ( rizs, bab, cukornád, kukorica, szója ) megtermelése miatt kell. És lehet tényleg az első világba élőket ez nem érdekli, csak az, hogy a saját biztonságuk meglegyen. Én sem értettem otthon ezt. Nem értettem, amikor hallottam, hogy csökken az esőerdők nagysága. Néztem a manipulatív filmeket, amiket az itteni elnök ellenzéke készít és tesz fel a világhálóra. És én is ítéltem ezt a tettet. De most már mélyebbre látok.  Füst van és tűz van persze sok helyen, de nem az, ami a filmekben szerepel. Azzal, hogy itt vagyok, és saját szemmel látom, már értem kicsit jobban. Itt is emberek élnek, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. És ez a saját hazájuk, ahol élni szeretnének és enni adni a családjaiknak. 

dsc00737_2.JPG

Cukornád ültetvény az indián közösségben. Az is valótlan állítás  az interneten, hogy az indiánok földjét elveszik. Senki nem veszi már el, szabadon élnek. Csak nagyon egyszerű világban, szegény körülmények között. De szabadok és most lesz szeptember 7-én a nemzeti ünnepük, a szabadságuk ünnepe. Már készülnek az ünnepre minden faluban, a régi indián táncokat fogják előadni fűszoknyába, tollakkal, kifestve,  a dobok hangjára. Esténként hangos a környék ahogy gyakorolnak. Először akkor hallottam, amikor az első utunk volt. Jöttünk haza a sötétbe és felhangzott a harci dobok hangja és aztán hozzá a kiáltás, ugrálás. Mondom Vikinek, te, ezek nem megtámadni készülnek? Pont olyan volt. Nevetett rajtam és mondta, hogy igen régen ezeket sokszor a másik törzs megtámadása előtt végezték, van egy félelmetes hatása, de ma már nekik is a hagyományaik része, a múltjuk, amit ilyenkor megelevenítenek. 

dsc00739_2.JPG

Ez a kedves indián asszony nekünk adta Vikivel ezt a szál cukornádat a földjéből, hogy vágjuk darabokra otthon és szopogassuk, mert ők ezt csinálják amikor édességre vágynak. És nagyon élvezetes. Elvittük és aztán később egy darab nádat összerágtam. Tényleg édes, … kicsit mintha a kukorica szárát rágtam volna... De az asszony kedvessége, hogy ő akart adni valamit, ami neki volt, az nagyon mélyen meghatott.

dsc00980_2.JPG

 2019.08.29.

Most megint elbúcsúzom, holnap indulok a következő hajóútra. Csak négy nap múlva jövünk vissza. Az Amazonas folyón fogunk menni felfele, ha jól értettem a tervet, 8 órás hajóút lesz mire odaérünk. Ezen az úton csak látogatások lesznek, felkeressük azokat a családokat, ahol Vikiék voltak áprilisban. Beszélgetni fogunk, bátorítani, tanítani, valamint az ottani gyülekezeteket is  meglátogatjuk és részt fogunk venni az alkalmaikon. Várom, hogy milyen lesz. Már csak egy hetem van itt Brazíliába, és indulok haza. Hihetetlen hogy elrepült az idő.  Nagyon hálás vagyok minden napért amit itt vagyok. Isten nagyon sokat tanított engem azokon keresztül amit tapasztaltam. 

A bejegyzés trackback címe:

https://brazilia-santarem.blog.hu/api/trackback/id/tr3415029214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása